Shattered - Megtörve I. /Prológus/

„Visszatérek a pusztítás angyalával, és beteljesítem bosszúmat!" – mondta Naär, és örökre lehunyta fénylő szemét. A sámán ekkor fogta a lény távozó lelkét és kettészakította. Az ember nem tudta, mit szabadít ezzel a tettével fajtájára…

☽☾

Zelas

Zelas állt a vízben és várt. A barlang belsejében lévő tavacska csupán a lábszáráig ért, a lány mégis teljesen átfagyott tőle. Remegett, és nem tudta eldönteni, hogy a hideg, vagy az idegessége okozza. Hűvös szellő járta körül. Testét csupán egy vékony, fehér ruha takarta, ami leginkább hálóingre hasonlított. A feje fölött lévő apró nyíláson bevilágított a hold fénye, egyenesen rá. Tavasz volt, az újjászületés ünnepe. Mentora ezt a napot választotta arra, hogy beavassa.

Igaz, csak szemlélőként, de részt vett már ilyen szertartáson. Érdekes élmény volt számára, leginkább ijesztő.

Megérkezett Ryara. Körbenézett az egybegyűlteken, majd Zelasra vetette pillantását és elmosolyodott. Gyönyörű volt. Hosszú fekete haja hullámokban omlott rá kerek mellére és hátára, a feje tetején kis szarvacskák meredtek az ég felé. Az elf lány csodálta őt. Minden vágya volt, hogy legalább egy hangyányit hasonlítson rá.

– Szép estét kívánok, hölgyeim! Azért hívtalak benneteket össze ezen a gyönyörű éjszakán, hogy kedves lányomat a kristály kegyében részesítsem! – kezdte, miközben sétált. Világító kék szemeivel élénken pásztázta környezetét. Egy fekete, testhez simuló ruhát viselt, aminek alja hullámzott, ahogyan lépkedett. Hangja az egész barlangot betöltötte. Zelas egyre izgatottabb volt. Nem akarta magának sem bevallani, de félt.

– Kezdjük hát! – fordult felé Ryara. – Készen állsz? – kérdezte.

– I... igen – hazudta a lány.

– Nagyszerű! Hölgyek! – nézett ismét körbe. – Mi itt mind egyformák vagyunk! Olyanok, akiktől már egyszer mindent elvettek. Eltapostak bennünket, mi pedig összetörtünk. Arra azonban nem számítottak az ellenségeink, hogy felállunk, és erősebbek leszünk, mint valaha! Ma hajnalban a fajtánk egy újabb taggal bővül. Zelas Il'launa! – szólította meg, felé fordulva, a lány szíve pedig hatalmasat dobbant. 

– Tisztában vagy vele, hogy a kristály megérintésével az életedet kockáztatod?

– Igen, asszonyom! – mondta.

– Tudomásul vetted, hogy amint hozzáérsz a kőhöz, a varázslat átjár és a test, amit jelenleg sajátodnak ismersz megváltozik?

– Igen! – bólintott. Kezeit összekulcsolta maga előtt, és ujjaival játszott, hogy valamennyire elterelje a figyelmét idegességéről.

– Tisztában vagy azzal is, hogy abban az esetben, ha az átalakulás sikerrel végződik, soha nem leszel képes gyermeket a világra hozni?

Sokszor említették már neki ezt a mellékhatást. Nem értette, hogy miért gondolná meg magát, hiszen ha átváltozik, erősebb lesz, és képessé válik arra, hogy szembeszálljon az ellenségeivel. Nem akarta ezt a lehetőséget eldobni egy olyan dolog miatt, ami egyáltalán nem is foglalkoztatta. Egy pillanatra mégis elbizonytalanodott, mielőtt válaszolt. Talán csak amiatt, hogy mindenki egy fontos döntésnek titulálta.

– Igen, tisztában vagyok vele! – válaszolta végül.

– Készen állsz arra, hogy hivatalosan is a Bosszú Pengéi közé tartozzál?

– Igen! – felelte ezúttal teljes magabiztossággal. Ez volt a legjobb esélye arra, hogy letéphesse a fejét a férfinak, aki lemészároltatta a családját.

Ryara közelebb lépett Zelashoz. Már mindketten a vízben álltak.

– Ezt vedd a szádba kedvesem, és harapj rá!

Egy fadarabot nyújtott a lánynak át, ő pedig elvette tőle és megtette, amit kért.

– Add a kezed! – szólította ismét fel. Zelas engedelmeskedett most is neki.

Mentora biztatólag rámosolygott, majd a követ a kezébe adta.

A szertartásnak ezzel vége lett, Zelas gyötrelmei azonban csak ekkor kezdődtek.

Teste görcsbe rándult, elvágódott. Legalábbis elvágódott volna, ha a nő, aki a ceremónia előtti két évben anyja helyett anyja volt, nem fogja meg. 

Óvatosan a vízbe fektette, leült, fejét pedig az ölébe hajtotta. Ekkor már a külvilágból egyre kevesebbet érzékelt a lány. Fájt mindene és rázta a hideg. Jobban fázott, mint bármikor addig életében. Már nem a víz miatt vacogott. Testét a láz forrósította fel. A tavacska hűsítő simogatása értelmet nyert.

☽☾